Erdős Gábor (riporter):
A legsikeresebb musicalek évtizedekig futnak mindenhol a világon. A "Macskák"-at 1983-ban mutatták be Magyarországon a Madách Színházban. A "West Side Story"-t közel 50 éve, ’57-ben mutatták be; először természetesen a Broadway-n és azóta folyamatosan játsszák szerte a világon. Most Budapesten is, éppen 10 éve. A legújabb budapesti bemutató pedig a "Rocky horror show" volt, december 1-én.

Bereczki Zoltán (musical színész):
Helló! Volt ilyen megkeresés, de azt hiszem, hogy én nem tudnám azt a típusú színházat csinálni. Magyarországon mi repertoár színházat játszunk, kint pedig ez az úgynevezett anszvít, amikor folyamatosan egy darabot egy évig és állandóan azt játsszák.

E. G.:
Tehát itthon az van, hogy egyszerre játszhatsz hét darabban és ez neked kell.

B. Z.:
Így van.

E. G.:
Ott pedig "favágás" van. Sok pénz, nagy kihívás, de favágás. Szóval te vagy az év musical színésze. Ez mekkora dolog? Ez mekkora elismerés és fontos-e neked? Biztos valamennyire fontos, de mondjuk az ilyenkor szokásos köröket mellőzve.

B. Z.:Az volt fontos a dologból, hogy például kaptam a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháztól egy levelet, amiben gratuláltak hozzá. Ez fontos.

E. G.:

B. Z.:
Igen, mert legtöbbször az emberek irigyek és azt gondolom, hogy ...

E. G.:
Nem mondod. A színészek?

B. Z.:
Az tök jó dolog, hogyha valaki ezt úgy gondolja, hogy jó az egész szakmának, hogyha a másiknak jó és ezek a gesztusok fontosak.

E. G.:
Mitől musical színész egy musical színész, mert egy prózai színészhez képest kell sok mindent tudnia. Kell tudni jól énekelnie, bár azért egy prózai színésznél is feladat a jó éneklés. Tehát valamennyivel több és valamennyivel kevesebb is?

B. Z.:

E. G.:
Tehát neked nem kell tudni elmondani hitelesen a nagy monológot a "Rómeó és Júliá"-ból.

B. Z.:
Ezt a részét nem, de most például próbálunk egy stúdió darabot az Operett Színház Raktár Színházában; ugyan dalok fűszerezik a dolgot, de mégis csak egy prózai mű. Vagy játszom a "Sors bolondjai" című vígjátékban, amit annak idején a Madách Kamarában mutattunk be.

E. G.:
Ráadásul te még többet is tudsz, mint mondjuk egy prózai színész, azt lehet mondani.

B. Z.:
Nem. Egy picit más.

E. G.:
Nem akarlak zavarba hozni, nyilván olyan mélyen nem fogunk tudni belemenni ebben az adásban.

B. Z.:
Olyan a dolog, mint hogyha azt mondanád, hogy valaki motort vezet, vagy autót. A sebesség a lényeg, meg az, hogy adjunk valamit. De azért máshogy kell hozzányúlni a dologhoz.

E. G.:
Azt hiszem, hogy értjük. Ebben semmi tiszteletkör nincsen. Itt van ez a "Rómeó és Júlia", amiben játszol. Hát az, hogy fél évre előre nem lehet jegyet kapni, de ráadásul még ilyeneket hallok, hogy nem csak hogy nem lehet jegyet kapni, hanem hogyha beáll az ember a sorba, akkor ...

B. Z.:
Mint a banánosztásnál.

E. G.:
Igen. Igen. Tehát nem biztos, hogy lesz még úgy, hogy fél éven belül és akkor újra kell sorba állni. Elképesztő.

B. Z.:
Van egy régi barátunk Kamarás Máté, aki Bécsben játszik. Azt hiszem a "Theater an der Wien"-ben játsszák az "Elisabeth"-et és ő a "Halál"  és most folynak meghallgatások egy új musicalre az Operett Színházban. Itt volt és pont azon a napon volt, amikor ez az iszonyú sor állt az Andrássy úton és azt mondta, hogy ez Bécsben sem így van. Tehát nem látott még ő sem ilyet. Úgyhogy ez nekünk is hihetetlen.

E. G.:
Ki Magyarországon a musicalnéző? Tehát ki a közönség? Meg lehet határozni?

B. Z.:
Vegyes. A szüleim ugyanúgy ölre mennek a jegyért.

E. G.:
Ezen azért nem nagyon csodálkozom.

B. Z.:
Úgy értem, hogy a szüleim korosztálya, mondjuk az édesapámnál egy hihetetlen nagy dolog, hogyha mondjuk ő mint cégvezető két Rómeó jeggyel tudja megajándékozni valamelyik üzletfelét. Az valamit jelent. Ezt én onnan tudom, hogy ezt folyamatosan szervezik, hogy valahogy jegyet szerezzenek.

E. G.:
És fiatalok mennyire vannak?

B. Z.:
Fiatalok ugyanúgy.

E. G.:
És mitől vannak ma fiatalok? Tehát a Rómeó és Júlia esetében nincsenek fiatalok.

B. Z.:
De, most már ott is vannak. Igen. Megfordult a dolog, mert a Rómeó és Júlia népszerűsége, illetve nem is a Rómeónál kezdődött, már az Elisabeth-nél, aztán a Mozartnál már érezhető volt, meg ott elindult valami. De a Rómeó az már ezt a hullámot meglökte és gyakorlatilag átrobbantott valami falat.

E. G.:
És miért?

B. Z.:
Mert populáris. Olyan popzene, ami lejátszható a rádióban és a tizenévesek akár a diszkóban tudnak rá táncolni. Tehát olyan típusú zene, ami egyrészt dramatikus, és aztán van benne egy olyan slágerdal, amit bárki meg tud hallgatni, vagy szerethet.

E. G.:
Nyilván arról van szó, hogy a musicalszerzők rájöttek arra, hogy meg fog halni, vagy el fog fogyni a közönségük és alkalmazkodtak a kor igényeihez.

B. Z.:
Igen, mert nézz meg egy "Operaház fantom"-ját, vagy egy "Nyomorultak"-at, mindegyik az operából indít, lop szerkezetében. A "Rómeó és Júlia", a "Mozart", a rock operák, akár már a "Jézus Krisztus szupersztár" annak idején a popzenéből indított és onnan merített. Így van.

E. G.:
Neked ebben benne van hét éved már. Ugye? Mennyi munka van ebben?

B. Z.:
Nagyon sok.

E. G.:
Meddig lehet ezt csinálni?

B. Z.:
Nem tudom, mert most eljött az az idő, amikor kezd bizonyos dolgokat kiszorítani az életemből.

E. G.:
Rengeteg minden mást is csinálsz, amit most nem fogunk elmondani, mert nincs rá műsoridőnk. Csak rajtad múlik, úgy gondolod, hogy meddig csinálhatod, vagy azért ki lehet ebből öregedni?

B. Z.:
Ezt most ebben a pillanatban nem tudom. Miután mi vagyunk - azt hiszem - az első olyan generáció, akik ezt ezen a szinten, vagy ilyen mennyiségben csinálják. Nem tudom.

E. G.:
A következő bemutató?

B. Z.:
A következő bemutató december 10-e, "Jövőre veled itt", ez a Raktár Színházunkban, az Operett Színház Súgó Raktár Színházában lesz.

E. G.:
Ez az a "Jövőre veled itt", ami a "Jövőre veled ugyanitt" volt rég Schütz Ilával és Sztankayval.

B. Z.:
Sztankay, Udvaros és a Hirtling.

E. G.:
Aztán a musical verzió.

B. Z.:
Így van.

E. G.:
Sok sikert hozzá. Gratulálok a díjhoz, még egyszer köszönöm, hogy itt voltál.

B. Z.:
Köszönöm.